Ide írhatod a honlap főcímét, ami legfeljebb 75 karakter lehet!
Ide írhatod maximum 250 karakter hosszúságban a honlap leírását ill. szlogenjét. A leírás fontos a weboldal látogatottá tételében, ezért érdemes jól megszövegezni.
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Házinyúl [bevezető szerkesztése]
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||||
| Státusz | ||||||||||||||||||||||
| Háziasított | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| ''Oryctolagus cuniculus domestica'' |
A házinyúl (Oryctolagus cuniculus var. domestica) az európai üregi nyúl háziasított változata. A házinyulat haszonállatként a húsa és a bundája miatt éppúgy tartják, mint házi kedvencként. Házi kedvencként a törpe fajták terjedtek el, de erősen terjedőben van a különleges színezetű vagy extrém küllemi jegyekkel (pld. hosszú szőr, nagy test, igen hosszú, vagy lógó fülek, különleges színezet) bíró fajták társ- vagy díszállatként való tartása is.
Tartalomjegyzék[elrejtés] |
A házinyúlról általánosságban [szerkesztés]
A házinyúl ősével, az üregi nyúllal együtt a nyúlalakúak és nem a rágcsálók rendjébe tartozik, bár sokáig odasorolták a binominális nomenklatúrában (rendszertanban). A külön besorolást metszőfogai számának köszönheti. A házinyúl 4 metszőfoggal rendelkezik, a rágcsálók viszont csak 2-vel. Azonkívül a nyúl végtagjai szőrözöttek, és kizárólag növényevő. Mindenesetre attól, hogy nem rágcsálók, igenis rágcsálnak. Fogaik ugyanis folyamatosan nőnek, koptatniuk kell – néha a kertészek és a gazdik bosszúságára.
A kifejlett házinyúl tömege 1,5 kg-nál kezdődik, a legnehezebb óriásnyulak elérhetik akár a 12 kg-ot is. A test hossza 30-70 cm között változhat. A házinyúl testfelépítése, mint a legtöbb emlősállatnál, fej, törzs és végtagok.
A köztudatban élő nyúlfej tojásdad, jellegzetes hosszú fülekkel (nyuszifül).Természetesen hallásuk igen jó, ezért egymás között az emberek számára nem, vagy csak alig hallható hangokkal kommunikálnak. A fej erőteljes, a homlok domború. Néhány törpenyulat, mint például a Holland „színes” törpenyúl, igen kicsi fülekre szelektáltak, a Kosorrú nyulaknak pedig fajtájukra jellemző, lógó fülük van.
Mindenesetre a hagyományos nyúlfül igen előnyös tulajdonosának, mivel a nyulaknak igen kevés verejtékmirigyük van, a fülükön keresztül adják le a felesleges hőmennyiséget.
Minden nyuszit óvni kell a túlzott melegtől, de az utóbbi fajtákra fokozottabban kell vigyázni!
Az orrnyílások mellett tapintó „bajusz” szőrök találhatóak. A nyulak szeme viszonylag nagy, periférikus látásuk oldalra kiváló. Jellegzetesen hasadt „nyúlajkuk”, állandóan mozgó orrocskájuk egyedi és mulatságos látvány. Az orrmozgatás, szaknyelven orrjáték a szaglás elősegítésére, de kommunikációra is szolgál. A nyulak álla alatt található egy mirigy, amelynek váladékával megjelölik (álldörzsöléssel) a sajátjuknak ítélt dolgokat. Ez a szag az ember számára nem érzékelhető.
Rágóizmaik igen fejlettek, fogkoptatás céljából nagyon sokat kell használják állandóan növekedő fogaikat.
A bak (hím) nyulak feje erőteljesebb, „burkoltabb” lehet.
A házinyulak törzse. A nyakkal kezdődik, amely igen rövid, szinte átmenet nélkül illeszkedik a törzshöz.A nyakon meglazult bőr „tokát” eredményez, de ez a szervezeti szilárdságának hiányára vagy elhízásra utal, nem is díjazzák a tenyésztők. Bár az idősebb és a többször ellett anyáknál megbocsátható.
A nyúl mellkasa széles és mély, a háta széles és jól izmolt, mely tény az ugráló helyváltoztatáshoz nélkülözhetetlen. A hát erősebben vagy gyengébben, de minden esetben ívelt. Az arányos törzs háromszor olyan hosszú, mint a nyúl szélessége, de itt is lehetnek kivételek. A nyúl hasa feszes, 3-4, ritkán 5 pár csecsbimbója van. A törzs rejti a belső, életfontosságú szervrendszereket: a keringési-, légzési-, emésztési- valamint a szaporítószervrendszereket.
A házinyúlnak különleges emésztési szervrendszere van. A növényeket igen nehéz megemészteni, főleg a növényi sejtfalakat alkotó cellulózt. A nyulaknak a megevett táplálékot főleg a vakbelükben mikrobiális segítséggel kell lebontaniuk, így a gyomruk aránylag kicsi – itt történik a könnyen emészthető tápanyagok lebontása és felszívódása - a vakbelük jól fejlett. Viszont a vakbélből az alaposan megemésztett, vitaminokkal és fehérjékkel teli táplálék a vastagbelükbe kerül, majd távozik szervezetből. Ezt a nyúlnak újra el kell fogyasztania. Meg is teszi, általában az éjszakai órák valamelyikében, teljes nyugalom esetén. Ezt szaknyelven cökotrófiának nevezik.
A lágy bélsár szőlőfürtszerű, kicsi, lágy, a nyúl közvetlenül a végbeléből az ajkaival szedi ki és egészben nyeli le. Ez létfontosságú számára, a vitamin- ásványi anyag- és fehérjetartalom végett, e nélkül elpusztulna. Tehát ne rójuk meg érte, különben a legtöbb nyulas gazda ezt észre sem szokta venni. A valódi bélsár a klasszikus, mindenki által ismert nyúlbogyó.
A nyúl apró, bolyhos farka egyenes, általában a tomporához simul, mert fenntartva hordja. A nyúlkommunikációban játszik szerepet, például az udvarló baknyúl billegeti.
A házinyúl végtagjai, a mellső és a hátsó lábak jellegzetesen az ugráló helyváltoztatás céljára módosultak. Szorosan a testhez simulnak.
A mellső végtagok viszonylag rövidebbek, egyenesek, a nyúl testét a talaj fölé emelik. Egyéb ugró mozgással közlekedő állatfajokhoz képest (ugróegerek, kenguruk) viszonylag jól fejlettek. Ennek oka, hogy a nyulak ásnak és például tisztálkodásra is intenzíven használják mellső lábaikat.
A hátulsó végtagok nagy combizomfelülettel rendelkező, erős testrészek, összetéveszthetetlen faji bélyegei minden nyúlféle fajnak. Talpon járó állatok, a talajjal érintkező lábfelület megfelel az emberének. Rövid,inas, szikár alsó lábszár és erős combok alkotják a hátsó végtag többi részét.
A végtagok rövid ujjakban és erős karmokban végződnek.
A házinyúl testfelépítése, külleme egyedi és jól felismerhető. A nyúl vonzó és különleges esztétikai látványt nyújtó háziállatunk.
A nyúl háziasítása [szerkesztés]
A házinyúl domesztikálása (háziasítása) már az ókorban elkezdődött, bár egészen egyértelműen csak a 14. században lehet erre bizonyítékot találni.
Az üregi nyúl, házinyulaink őse Észak-Afrikában és a Pireneusi-félszigeten volt őshonos, elterjedését nagymértékben emberi beavatkozásnak köszönheti. Az ókori Egyiptomból fennmaradt falfestményeken rabszolgák áldozati állatokat, közöttük hosszú fülű nyulakat is szállítanak. Kérdés, hogy ezek milyen fajta és már háziasított nyulak voltak-e? Feltevések szerint az ókori Egyiptomban nagy számban, szakrális (vallási) célból tartott húsevő állatokat a szapora nyulak húsával is táplálták.
A nyulak húsát természetesen az ember is szívesen fogyasztotta.
Az Ószövetségben Mózes a tenyésztett állatok között említi, de a nyúlhús fogyasztását tiltja.
Annál inkább kedvelték a nyúlhúst az ókori Rómában. Hatalmas, falakkal körülvett kertekben, ú.n. leporáriumokban tenyésztették a nyulakat. Persze az esetleges kiszökéseket nem tudták kivédeni, így a nyulak mindenhol elterjedtek Európában, ameddig a rómaiak birodalma elért. (Britannia és egyéb provicinák). A római emberek különleges csemegéjének számított a frissen született nyúl.
A középkorban nemesi kastélyok kertjeiben, vadaskertekben éppen úgy megtalálhatóak voltak a nyulak, mint a szerzetesek kolostoraiban. A tartási körülmények és a felhasználás alapvetően nem változott: a szerzetesek böjtös eledelként fogyasztották a rómaiak csemegéjét.
Ekkoriban kezdődött a házinyulak fajtáinak kialakulása. Angliából igen nagy testű, lógó fülű „istállónyulakról” érkezik hír, Flandria szintén nagytestű nyuláról, a 12 kg-ot is elérő Angevinről híres.
Délkelet-Ázsia (Thaiföld) kolostoraiban „ezüstszínű” nyulakat tenyésztenek buddhista szerzetesek.
Egy szentképen a Madonna mellett hófehér nyuszi ül.
A nyulak már nem mentek különlegességszámba: megjelentek a szegényebb családok, a köznép vidéki istállóiban, portáin is. A városiasodás egész folyamata alatt és az Európán kívüli földrészek gyarmatosítása során az emberek magukkal vitték a kis helyen is tartható, olcsón takarmányozható nyulaikat élelemforrásként, de állatszeretetből is.
A 19. században a tenyésztési kedv magasra csapott a nyúltartók köreiben. A már meglevő különféle típusú nyulakból és a spontánul jelentkező küllemileg elváltozott (lógó fül, hosszú vagy rövid szőr stb.) nyulakból fajták sokaságát tenyésztették ki: óriásnyulakat, törpenyulakat, különleges egyedi rajzolatos (foltos) nyulakat, lógó fülű, azaz kosorrú nyulakat, bársonyos, a normálisnál rövidebb szőrű (rex) nyulakat, hosszúszőrű nyulakat (angóranyúl, rókanyúl) és még folytathatnám. A legtöbb nyúlfajta tenyésztése húshasznúnak indult.
Napjainkban ez a folyamat- az új fajták kitenyésztése - tovább folytatódik. Mivel a haszon (hús) nyulak csaknem kizárólag hibridek, így a haszonnyúltenyésztők manapság vagy hibridalapanyagot állítanak elő bizonyos fajták tenyésztésével, vagy magukat a hibrideket szaporítják tovább.
Sokkal népszerűbb azonban a nyulak sport (kiállítási)- és hobbi- (kedvenc-) célra történő tenyésztése.[1]
A házinyúl fajtáinak csoportosítása [szerkesztés]
A házinyulak fajtáit szerte a világon számon tartják, küllemüket, fajtajegyeiket fajtaleírásokban, úgynevezett standardekben rögzítik.
A hivatalos nyúlkiállításokon ezek alapján dönti el a nyúl-küllembíró, hogy az adott nyúl mennyire felel meg a fajtaleírásnak, és ez alapján dönti el, milyen minősítést (megfelelő-jó-igen jó-kitűnő-kiváló), esetleg címet, díjat (fajtagyőztes) kaphat az állat.
Arra a kérdésre, hogy hány házinyúlfajta létezik, nem lehet egyértelmű választ adni. Minden országban az illetékes nyulakkal (is) foglalkozó egyesület dönti el, melyek hazájukban az elismert fajták. Léteznek olyan esetek, ahol bizonyos frissen kitenyésztett fajtákat nem engednek kiállítani, talán még bemutatni sem. Persze ez nem veszi el az új fajtákat tenyésztők kedvét!
Summa summárum: minden országban más és más számú házinyúlfajta létezik.
A különféle nyúlfajták száma- bizton állítom- 200 felett van világszerte.
A sok nyúlfajtát illett csoportosítani, hiszen ez minden tenyésztett állatfajál szokásban van.
A legrégibb csoportosítás a nyúlfajták hasznosítási irány szerinti csoportosítása mely szerint:
- hústermelő fajták
- prémtermelő fajták
- hús- és prémtermelő (kettős hasznosítású) fajták
- gyapjútermelő fajták
- sport- és hobbifajták
léteztek.
Ez elméletben szépen mutatott ugyan, de a csopotok állandóan összemosódásnak voltak kitéve. Teszem azt, a Fekete-cser nyúl népszerű sportnyúl mindmáig- és ha valaki élelmezési célra tenyészti? És az a tenyésztő, aki a klasszikus húsnyúl Új-zélandi fehér nyulait a világért sem vágná le? Ami a gyapjútermelő fajtákat illeti, ezek kizárólagosan az Angóra nyúl országonként külön tenyésztett fajtaváltozataiból léptek elő külön fajtákká.
Ezért manapság két modernebb csoportosítást használnak a kiállításokon:
Testnagyság szerinti csoportosítás [szerkesztés]
- Óriásnyulak: 5, de inkább 5,5 kg tömeget meghaladó nyúlfajták
- Közepes testű nyulak: -3,5 – 5 kg-os testtömegű nyúlfajták
- Kistestű nyulak: -2 – 3,5 kg-os testtömegű nyúlfajták
- Törpenyulak: -0,9 – 2 kg testtömegű nyúlfajták
A legtöbb házinyúlfajta vad őséhez hasonló állagú és hosszúságú szőrzetet visel, ezt nevezik „normál szőrzetnek”. De nem csak ilyenekből áll a nyúlvilág.
Szőrzet minősége szerinti csoportosítás [szerkesztés]
- Normál szőrű fajták
- Hosszúszőrű fajták – Angóranyúl, Rókanyúl
- Rövidszőrű fajták – A bársonyszőrű Rex nyulak
Mindkét csoportosítást együtt használják a kiállításokon, de általában a testsúly szerinti csoportosítás élvez előnyt.
Nyúl-fajtacsoportok a kiállításon [szerkesztés]
A nyulak hivatalos kiállításain nehéz dolguk van a bírálóknak. A sokféle fajtaleírás megzavarhatja a legtapasztaltabb szakembert is. Így a bírálatnál egy új fajtacsoportbeosztás lép be, mindegyiknél meg van adva, hogy milyen tulajdonságokat vegyen elsődlegesen figyelembe, és mely tulajdonságokkal lehet kissé elnézőbb.
Egyszínű nyúlfajták [szerkesztés]
Kissé becsapós, mert ide tartoznak az üreginyúl-ős sávozott szőrszálaival és annak változataival rendelkező nyulak is. Viszont a fehér színű nyulak NEM ide nyertek besorolást.
Pédafajták: óriásnyulak, bécsi kék és fekete nyúl, új-zélandi vörös nyúl, alaszka nyúl, nagy-és kis csincsilla nyúl, havanna nyúl, holland „színes” törpenyulak.
Tarka nyúlfajták [szerkesztés]
Ide tartoznak azok a többszínű nyulak, melyek jellegzetes „jegyekkel” és színeloszlással rendelkeznek.
Példafajták: fehér hotot nyúl, kaliforniai nyúl, türingiai nyúl, csernyulak, orosz nyúl.
Rajzolatos nyúlfajták [szerkesztés]
Ide is többszínű nyulak tartoznak, de a rajtuk elhelyezkedő színes foltok elhelyezkedését, egységes színét nagyon szigorúan bírálják el. Például az orron levő „lepke”-rajzolatnak szabályosnak kell lennie, a legkisebb eltérések is pontlevonást, sőt kizárást is jelenthetnek!
Példafajták: angol tarkanyúl, tarka óriásnyúl, holland tarkanyúl, japán tarkanyúl, háromszínű „dreifarben” nyúl.
Ezüstözött vagy gyöngyözött nyúlfajták [szerkesztés]
Speciális színük miatt kerültek külön csoportba, és ezt a jellegzetes tulajdonságukat bírálják a legszigorúbban.
Példafajták: nagy ezüstnyúl, kis ezüstnyúl, gyöngymókus nyúl.
Albínó és egyéb fehér színű nyulak [szerkesztés]
Idetartozik minden hófehér nyúl. Még a bécsi fehér nyúl is, pedig ez a fajta csak egy speciális génmódosulás miatt fehér színű, és a többi fajtával ellentétben a szemei kék színűek.
Példafajták: fehér óriásnyúl, új-zélandi fehér nyúl, hermelin törpenyúl, bécsi fehér nyúl.
Speciális szőrzetű nyúlfajták [szerkesztés]
A nem normál szőrzete rendelkező nyulak részére. Itt a szőrzet a bírálat legfontosabb része.
Példafajták:
- Normálisnál hosszabb szőrű nyúlfajták: angóranyulak (mémet, francia), rókanyulak (normál és törpe)
- Normálisnál rövidebb szőrű nyulak: rex nyúl, kis rex nyúl, törpe rex nyúl.
- Normálistól szőrzetfényességben eltérő nyulak: szatén nyúl.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Dr. Holdas: A nyúltenyésztés kézikönyve és D. Alderton: Házikedvencek a kutyán és a macskán túl
Források [szerkesztés]
- dr. Holdas-Csikváry-Szikora: A nyúltenyésztés kézikönyve (Mezőgazda Könyvkiadó, 1978)
- David Alderton: Házikedvencek kézikönyve a kutyán és a macskán túl (Magyar Könyvklub, 2002)
- dr. Holdas-Szendrő: Nyúl- fajtatan (Mezőgazda Könyvkiadó, 2002)
- dr. Virág Györgyi: MGKSZ Nyúl Bíráló Képzés jegyzet (2008)
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Nyúl.lap.hu – Linkgyűjtemény
- Törpenyúl.lap.hu – Linkgyűjtemény
- Hobbinyulasok portálja
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 15
Tegnapi: 4
Heti: 109
Havi: 348
Össz.: 71 598
Látogatottság növelés
Ide írhatod a honlap főcímét, ami legfeljebb 75 karakter lehet! - © 2008 - 2024 - lillyesmiranevelde.hupont.hu